Sípsorok és hangszínek – motiváció az orgona szakon tanuló tehetséges növendékek számára. Egyedi hangszertörténeti érdekességek beépítésének lehetőségei, s annak hatásai a hangszeres órákon.
Előadó: Kiss Zoltán
Ma, amikor pénz és helyhiány következtében elektronikus orgonákon folyik az oktatása, annak az irodalomnak, ami akusztikus vagy mondjuk úgy sípos orgonákra íródott, amelyek megszólalása, hangszíne, akusztikus viselkedése, billentése gyökeresen más élményt jelent, mint egy elektronikus hangkeltésű hangszeré, a tehetséggondozás sajátosan aktuális kérdése e területen, az orgona történeti kialakulása, technikai és művészi újításai az évezredek során, amely meghatározza egy adott kor irodalmának korhű előadását.
Az orgona több mint kétezer éves történelmének korszakai más és más hangszertípusokat fejlesztettek ki. A régi korok orgonazenéjének korhű megszólaltatása széles hangszertörténeti ismereteket követel és nem utolsó sorban az adott korszakban uralkodó játékmód ismeretét is feltételezi.
A tehetséges tanítvány, aki a hangok megszólaltatásának feladatánál többre képes fogékony arra, hogy felismerje az adott kor zenéjének előadói gyakorlatát és képes arra, hogy elvonatkoztasson az addig begyakorolt megformálási módoktól és régmúlt korok artikulációs gyakorlatát, régi ujjrendeket és regisztrációs szokásokat vagy éppen előírásokat tanuljon meg.
A Sípsorok és hangszínek című előadás rövid áttekintést nyújtott az orgona történeti kialakulásáról, az évezredek során kialakult technikai és művészi újításokról, amelyek az adott korok irodalmának megértését és korhű előadását segíthetik elő.